Two Towers

2021

Örömmel jelentjük be, hogy pályaművünk második helyezést ért el az UNI nemzetközi “Container City” pályázaton.

„Szóból vannak hidak két ember között”

(Locomotiv GT)

Az ember romantikus álmodozásainak régi tárgyai a tornyok és a hidak. Még turisták számára is népszerű úticélok ezek az építmények. Ki ne ábrándozott volna legalább gyermekkorában arról, hogy egy toronyban lakik. Nem is lenne szükséges említeni a középkori olasz városokban álló lakótornyokat, a várak donjonjait, a szakadékokban zúgó sebes hegyi folyók fölött lengő függőhidakat, melyek mind mind megmozgatják az emberek fantáziáját, felkeltik kalandvágyát. Többek között ezért is akartuk ötvözni ezen építészeti elemeket azzal, hogy megfeleljünk a pályázati kiírás – számunkra is követendő – gondolatainak: a hasznosságnak, praktikumnak, az ökológiai lábnyom minimalizálásának – illetve diákok, pályakezdők jó életminőséget biztosító otthonhoz jutásban való segítésének. Így romantika és realizmus, kaland és biztonság, fantázia és való élet találkozhat, szövődhet össze egymással színes ötvözetté.

Tervezési alapgondolatunkhoz ihletet adott a népszerű játék, a dzsenga is.  (Ebben az egyes hasábokat kell úgy kihúzni a tömör toronyépítményből, hogy a többi elem a helyén maradjon). Nos, persze nem e játék szabályainak szolgai másolásáról van szó, de konténerhasábjaink elhelyezése valamelyest emlékeztethet egy olyan dzsenga torony állapotára, melyből a legtöbb elemet már kivették.

Egy egységben két „tornyot” helyezünk el egymás mellett – úgy, hogy helyszínként egy egyetemi campust képzelünk el: konkrét elgondolásunk is kialakult ezzel kapcsolatban Miskolc egyetemvárosáról. Az egyik torony elrendezése tulajdonképpen a másik elforgatott és némileg megtükrözött másolata. Mindkét torony „két lábbal”, azaz két hosszú (40’ x 8’ x 8’6”) elemmel támaszkodik a földre, míg a második szinti hosszú konténerek ezekre merőlegesen keresztbe rakva helyezkednek el. Az építmény befoglaló idoma szabályos négyzet (amely az egyik legtökéletesebb forma). A földszinti tömbök tetején az első emeleti lakóegységekhez egy-egy terasz alakul ki: ezeket azonban egy-egy – a koordinátarendszerhez képest 15°-kal elforgatott, keresztben álló – rövid (20’ x 8’ x 8’6”) konténer osztja két részre. (Egyébként, a teraszok egy hányadát, valamint az egész építmény zárófödémeit extenzív zöldtetőként alakítjuk ki, legalább részben visszaadva így a terepnek azt, amit a beépítéssel elveszünk tőle). Mivel a lépcsőn megteendő utat (és ezzel együtt a beépítendő anyagmennyiséget) szerettük volna csökkenteni, az építészetben régóta jól bevált félszinteltolás módszerét is alkalmaztuk: az egyik „ferde” rövid konténer kvázi „lebeg” a földszinti hasáb fölött: padlószintje félszinttel eltér a rendszertől, így például az alacsonyabb torony éppen másfél szint magas.

A fent írt építészeti koncepció nyilván nem született meg egycsapásra. Miután az egyes konténer elemek belső elrendezését – nagyjából – kialakítottuk, elkezdtük egymásra „pakolni” a hasábokat. Eleinte ragaszkodva a derékszögű struktúrához, egyre magasítva az építményt – majd ketté, azaz két toronnyá bontva azt. Később egy-egy tornyon belül elkezdtünk kiforgatni a szigorú merőleges koordináta-rendszerből egyes hasábokat, végül a két torony egymáshoz képest is kissé – szintén 15°-kal – „elcsavarodott”. A merőleges rendszerből „kilógó” elemek ráadásul a szó konkrét értelmében is „kilógnak”: ahogy harántirányban fekszenek az „alapelemeken”, konzolosan túlnyúlnak azokon, mindkét irányban. Acélszerkezetű híd köti össze a különböző szögben álló lakóegységeket egymással és a függőleges irányú közlekedést biztosító acéllépcsővel.

Gondoltunk a lakók – környezetbarát! – közlekedésére is: a földszinten, a mintegy fedett teraszként működő, esőtől védett zónákban kerékpártárolókat helyeztünk el. A lakások ablakait, teraszajtóit igyekeztünk úgy elrendezni, hogy az egyes elemek közötti átláthatóság minimális legyen, azaz biztosíthassuk a lakások belső életének intimitását. Arra is gondoltunk, hogy a belső átrium barátságosabb lesz, ha egy-egy fát ültetünk a fedetlen, szabad területre.

A konténerek belsejébe, a szűk hely ellenére – vékony, de magas minőségű – hőszigetelést is terveztünk, úgy, hogy azért a belső tér élhető területét ne veszélyeztessük. A homlokzatokat magának az eredeti konténernek a falai alkotják, megszínezve; a lakóhelyiségeknek pedig tágas ablakokat, vagy franciaerkélyeket nyitunk. A két torony, terveink szerint mintegy 30 + 20 embernek adhat állandó lakóhelyet, illetve szállást. Ha a két épületet egy egységként kezeljük, azt láthatjuk, hogy a legszélső külső falak zártabbak (észak, dél, kelet és nyugat felé is) kevesebb megnyitást alkalmaztunk rajtuk, míg a befelé néző homlokzatok nyitottabbak, a tornyok párosan élhetik a maguk intim életét. Ez azonban nem jelent elzárkózást a külvilágtól, hiszen az alsó szint (földszint) elvileg átjárható minden irányból. Ugyanakkor a két torony életét erős közösségi szellemben képzeljük el, amiben a lakók ismerik, segítik, kedvelik egymást. Hidak épülhetnek közöttük átvitt értelemben – és konkrétan is: átjárhatnak egymáshoz a fent említett, épített acélhidakon, melyek a két torony konténereit szintenként összekötik.