SPIRAL

2021

Örömmel jelentjük be, hogy pályaművünk második helyezést ért el az UNI nemzetközi “Container City” pályázaton.

„…sürög millió élő állat…”

(József Attila: Óda)

Hogy lehet verset írni egy nyelvtankönyvből? Hogy lehet költészet a szószedetből úgy, hogy a hasznossága is megmaradjon, és a lelket is felemelje? Vagy maradjunk a szószedet aktualizálásnál? Konténerekből építészeti alkotás? Vagy helyezzünk minél több embert („bútordarabot”) egy-egy „raktáregységbe”, és ezzel teljesítettük feladatunkat? Nem hinném. Az építészet – ez közhely – technológia és költészet: és még ennél sokkal több…

Ám, nyilván, a szállítókonténerek alakja, anyaga, méretei nem alkalmasak emelkedett – vagy éppen humoros, játékos – gondolatok formába öntésére… Vagy mégis? Próbáljuk meg?

Nos, mindenesetre vegyük először a funkcionális paramétereket – hisz azok teljesítése nélkül mit sem érnek a szép gondolatok. Mik ezek a paraméterek? Jó használhatóság, kényelmes lakóhelyek, kis ökológiai lábnyom, egyszerű megvalósíthatóság, jól működő elrendezés (vagyis alaprajz). Mindehhez nem használhatunk egyebet, mint 15 kötött méretű „fémdobozt”, és némi kiegészítő szerkezetet.

Másodszor (de nem másodsorban) a fentieket figyelembe vevő épület tartalmazzon egyedi gondolatot, ha úgy tetszik hozzáadott értéket is.

Mi legyen a tervezés menete? Találjuk ki, hogyan működik legértelmesebben egy alapegység: egy konténer. Majd, kezdjünk el játszani a formákkal – ehhez segítséget nyújt az – a pályázati kiírásban megfogalmazott – kérés, hogy minél kevesebb földterületet foglaljunk el. Tehát: terjeszkedjünk fölfelé? A válasz egyértelmű: igen.

A konkrétumokra térve: tulajdonképpen egy olyan – itt ott résekkel áttört – zárt tornyot hoztunk létre, amelynek egy-egy szintje szabályos négyzet alapú hasábba illeszthető. Alkotóelemei „szintenként” két-két hosszú (40’ x 8’ x 8’6”) és két-két rövid (20’ x 8’ x 8’6”) konténer. A rövid konténerben, emeletes ágyon két személy – pl. két jóbarát – élhet tulajdonképpeni összkomfortban: elhelyeztünk benne egy kis teakonyha pultot és egy fürdőszobát is. A hosszú konténer inkább fiatal házaspároknak adhat otthont, akik a – szintén minikonyhás, fürdőszobás – egység „nappalijában” vendégeket is fogadhatnak. Természetesen a berendezés variálható, a nappaliból lehet szülői háló is, míg a jelenleg hálószobaként kijelölt helyiség gyerekszobaként is funkcionálhat, adott esetben. Felső tárolópolcok, beépített szekrények is szolgálják a beköltözőket.

„Szintenként” – mondtam az előbb, de ez nem is olyan egyértelmű. A tervezés elején egyszerűen egymásra „pakoltuk” a szinteket. Ez azonban építészetileg eléggé unalmas tömeget eredményezett volna. Ezért gondoltunk arra, hogy elkezdünk kicsit játszani a formálással, remélve, hogy egy játékos, érdekes épületforma a lakók jókedvéhez – ha úgy tetszik jobb életminőségéhez – is hozzájárul. Így alakult ki a következő koncepció: az egyes konténerek egymáshoz képest függőleges értelemben negyedszinttel el vannak tolva, és az egész építmény magjában egy spirálként emelkedő, négykarú lépcsőn „körbe forogva” érhetjük el őket. Ugyanakkor egy teljes szintnyi emelkedés után a következő négy tag vízszintes értelemben van elforgatva 5°-kal. Így az egész építmény maga is spirális emelkedést mutat a legfelső szintig. Ezért a „zárt torony” meghatározás – a szó átvitt és konkrét értelmében is – „csavart” rejt magában. Sőt még egy játékot belevittünk az elképzelésbe: a folyamatosan felfelé „csavarodó” konténer egységek közül a „harmadik szinten” egyet „kivettünk”. Itt egy közbenső, fedett terasz alakul ki, melyet zölddel ültetünk be: ez egy járható, extenzív zöldtető. (Egyébként, az egész objektum zárófödémeit is extenzív zöldtetőként alakítjuk ki, legalább részben visszaadva a terepnek azt, amit a beépítéssel elveszünk tőle).

A konténerek belsejébe, a szűk hely ellenére – vékony, de magas minőségű – hőszigetelést is terveztünk, úgy, hogy azért a belső tér élhető területét ne veszélyeztessük. A homlokzatokat maguknak az eredeti konténereknek a falai alkotják, megszínezve; a lakóhelyiségeknek pedig tágas ablakokat, vagy franciaerkélyeket nyitunk.

A „spirál” konténertornyot vagy még inkább – több példányban, akár eltérő színezésű – konténertornyokat (akár panelházas) lakótelepek tágas, növényzetben eredetileg gazdag, de mára már sokszor elhanyagolt parkjaiba lehet telepíteni, úgymond „szabadon elszórva”. Így hozzájárulhatnak az említett parkoknak és lakótelepeknek a revitalizációjához. Oly módon is, hogy alternatívát adnak a kisebb telepi lakásokba való költözésnek egy-egy fiatalos, vidám épületbe, és oly módon is, hogy a meglévő házakhoz, házakba is odavonzzák az új beköltözőket, miközben a már ott élők életkedvét, életminőségét is javítják.

Ahogy írtuk, fontos a kis ökológiai lábnyom és az épület területre vonatkoztatott minél kisebb „lenyomata” is. Nos, a szóban forgó épület tulajdonképpen mindössze egy „lábbal” támaszkodik a földre; többi eleme alatt szabadon járhat madár, bogár, tenyészhet a fű, kisebb növényzet. Arra is gondoltunk, hogy a belső átrium barátságosabb lesz, ha egy fát ültetünk a fedetlen, szabad területre. A spirál falait idővel beszőheti a vadszőlő, vagy más futónövény – így mintha maga is egy óriás bokorrá válna. A toronyban – mely, mint fentebb írtuk, akár sorolható, többszörözhető egy adott helyszín nagyobb területén – egyszerre 30 felnőtt létét kezdő lakó juthat több évre élhető otthonhoz és a házaspárok gyermekei – vagy alkalmanként akár 16 vendég – is helyet kaphat a kislakásokban.