RevitaLine

2021

Irodánk hat pályaművel indult az UNI nemzetközi “Container City” pályázaton.

Köszönjük Mindenkinek, aki szavazott a közönségdíjra!

Brutális világban élünk. Birtoklunk, fogyasztunk, elhasználunk, pusztítunk, eldobunk, szemetelünk, lerohasztunk mindent. Természetet, épített környezetünket, testet és lelket. Önző, másokra tekintettel nem lévő emberek, tömegek hömpölyögnek a világban, akiknek semmi sem számít, csak saját maguk. De az ilyen ember nem csak a másikat nem veszi észre, hanem azt sem, amikor már önpusztítóvá válik. Nem lát, csak néz. Nem hall, csak harsog. Nem épít, csak rombol.

Legyen ennek vége! Állj!

Adjunk újra életet elpusztított tereknek. Azért, hogy a terekből helyek legyenek. Helyek, ahol ismét érdemes lesz élni. Helyek, ahol az ember identitása erősödik, ahol értelmet nyer újra, hogy van, vagyunk. Ahol újra sarjad az élet, ahol virágok nőnek, ahol nevetés hallik, ahol az emberek egymásra néznek és látják egymást és ahol lakni, dolgozni érdemes. Vegyük birtokba azon tereket, melyek az elmúlt évtizedek során lepusztultak. Mi öltük meg ezeket. Kezdjük el gondozni, kezdjük el tisztítani a rozsdától, hulladéktól, a mérgektől és apró lépésekkel vegyük gondozásunkba ezeket. Óvatosan, vigyázva, szerető módon. Ez a folyamat egyfajta öntisztulás kivetülése lesz. Belülről indul, környezetünkben megmutatkozik és visszahat ránk. Gyógyító folyamat. Begyógyíthatjuk azokat a tájsebeket, amiket okoztunk. Ezek a sebek lehetnek bárhol. Például egy városban, ipari környezetben, korábban élhető vidékeken, amiket a magunk képére alakítottunk, mert hasznot akartunk hajtani magunknak. De most egyetlen hasznos lépést tehetünk: gyógyíthatunk és gyógyulhatunk. Meg kell lépni!

Tervezési területünk bárhol lehetne, de ebben az esetben egy nagyváros ipari kikötője. Tudjuk, hogy ezen területeket évszázadokon át csak arra használtuk, hogy anyagi hasznot hajtsunk a szállításból, a mindent felzabáló iparunk táplálásából. Kegyetlen munka, embert nem kímélő és mérgező tevékenység volt ez. Sok ilyen helyen – a technológiai fejlődés hatására – már semmilyen tevékenység nincs. De ott hagytuk magára, lerabolva, koszosan, sebként. Legfeljebb a züllés, a nyomor és a bűn költözött ide. De ezek a területek most nem élnek, halottak.

Meg akartuk mutatni, hogy egyszerű elemekkel, lépésekkel, hogyan lehetne, vagy kell e tájsebet gyógyítani. Tisztító munka lesz elég. Meg kell teremteni egy nagyon egyszerű, nem hivalkodó, roppant funkcionális elemet, ami a lehetőségekhez képest sorolható, többszörözhető. Amennyiben a gyógyító, tisztító folyamat beindul, automatikusan igény lesz az alapegység megismétlésére. Az „életvonal” kezd növekedni és egy idő után olyan határozott vonalként suhan át a korábban elpusztított tájon, mint sivatagban a patak. Éltető vizet ad. Oázisvonal.

Alapegységünk 15 konténerből áll. Nem több, nem kevesebb. A konténerért nem kell messzire menni. Ott van, a tájseb része. Egyszerű térbeli logikai kapcsolattal egymáshoz fűzhető elemek, melyek vízszintesen elhelyezve lakóegységek, függőlegesen lehelyezve összekötő elemek, lépcsőházak. Egy konténer egy lakóegység, melyhez saját terasz tartozik. A lépcsőházak felvezetnek a felső szintre, ahol szintén önálló lakóegységbe jutunk, szeparáltan, szintén saját terasszal. Egy konténer, egy doboz kettős funkciót kap: lakni lehet benne és a felső lakódobozhoz tartozó teraszként is működik. Ezek egyszerű, puritán szállások. Semmi luxus. Egy-két, háromszemélyesek. Igény és idény szerint variálhatók. Szociális jellegűek, közös vizesblokkal ellátva. Minden 15 konténerből álló egység egy vizesblokkot és kilenc lakóegységet tartalmaz.

Alacsony ház. Azért ilyen, mert nincs szükség „tornyokra”, felesleges halmozásra. Mert tudjuk, hogy a földterület lefedésének mértéke nem azonos a földhasználat mértékével, azaz életünk „lábnyoma” nem attól függ, hogy mekkora alapterületű a házunk. Nincs szükség nagy energiára ahhoz, hogy kétszintes házat energiával ellássunk. Az épületben és a környezetében zajló életmód határozza meg, mekkora terhet jelentünk a környezetünknek. Ennek a kétszintes alapegységnek, sőt a sorolt, hosszúra nyújtott változatának is kicsi a lábnyoma. Meghúzódik, épp annyit vesz el, annyit használ, amennyi éppen elég, hogy éljen. Az alapegység ismételhető, szinte végtelen hosszúságban folytatható.

Egyszerűen, gyorsan, újrahasznosított anyagokból (konténer, nyílászárók, burkolatok) megépíthető. Kellő mértékben hőszigetelhető, nap ellen védhető, a mikroklímát kellemesen befolyásoló zöldtetővel fedhető. Közvetlen környezete növényzettel beültethető, élővé varázsolható. Kis egységenként telepíthető, de bármeddig folytatható „a vonal”. Ameddig fontos, hogy újjáélesszünk egy lerabolt ipari kikötőt, tájat. Idővel átveheti a főszerepet a növényzet, komfortosíthatók az egységek, cserélhetők a konténerek.

Így alakul ki a RevitaLine.